kárpátaljai nagy tisztogatás, 1944. nov.-dec.: Kárpátalja politikailag megbízhatatlannak ítélt lakóinak →kényszermunkatáborba hurcolása. - A szovjet pol. vezetés a megszállt területeken a →kollektív felelősség alapján szovjetellenesnek, ill. háborús bűnösnek nyilvánította mindazokat, akik az ellenség katonái voltak (v. lehettek volna), az őket támogató lakossággal együtt. Ennek megfelelően 1939-41: az általuk megszállt K-Lengyo-ból a SZU belsejébe hurcoltak kb. 980 ezer (v. 1 millió 80 ezer) polgárt és katonát, 1940: Észto., Letto. és Litvánia kb. 200 ezer (v. 480-500 ezer) lakóját. - 1944 őszén a 4. Ukrán Front csapatai megszállták Kárpátalját. XI. 12: a 0036. sz. határozatuk kimondta: a településeken m. és ném. katonakötelesek élnek, akiket mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és fogolytáborba kell küldeni, hogy bűneikért életükkel v. munkájukkal fizessenek. XI. 18-XII. 16: az →NKVD-osztagok Kárpátalján 22.951 személyt hurcoltak hadifogolytáborba. A legnagyobb elosztótábor a →szolyvai haláltábor, ahol a járványok, az éhség s a hideg tizedelte a foglyokat. A ~t 1945: folytatták a megosztott Bodrogköz m. és csehszl. részén, majd egész K-Mo-on is. Ennek keretében kb. 600 ezer (a szovjet adatok szerint 541 ezer) m. állampolgár került szovjet táborokba, nem számítva Ro. elosztótáboraiból (Foksány, Földvár, Temesvár stb.) a SZU-ba hurcolt foglyokat, akiknek kb. 35-40 %-a nem volt katona. Az elhurcoltak kb. 10 %-a el sem érte kijelölt táborhelyét, legkevesebb 1/3-a ott pusztult. 88

M. Nemz. 2000. IX. 2. (Stark Tamás: Belbiztonsági cél, fajelmélet, kollektív büntetés - kéttucatnyi nép kálváriája)